A korai adatközpontok sarokköve a hardver, vagyis a szerverek elhelyezhetősége volt.

Az adatközpontok a digitális világ kulcsfontosságú építőkövei, amelyek mára valóságos erődítménnyé nőtték ki magukat, a szerverek biztonságos üzemeltetése és az adatok megőrzése érdekében. De hogyan jöttek létre és fejlődtek ilyenné? Íme az adatközpontok fejlődésének rövid összefoglalója.

Repülőjegy foglalással kezdődött

Az adatközpontok koncepciója már az 50-es években megjelent. Az egyik első, híressé vált példa rá az American Airlines és az IBM közös projektje, a SABRE (Semi-Automated Business Research Environment). Azért hozták létre, hogy automatizálják a légitársaság egyik üzletileg kulcsfontosságú területét, a jegyfoglalást. Egy olyan adatfeldolgozó rendszert álmodtak meg, amely adott járatokra és ülőhelyekre szóló foglalásokat lehet létrehozni és kezelni, mégpedig úgy, hogy ehhez minden utazási ügynök hozzáférjen a világ bármelyik pontján. A terv az 1960-as évekre meg is valósult, és létrejött az első olyan egységes, globális üzleti számítógépes hálózat, amelyben a munkatársak üzleti célból adatokat vihettek fel és kérdezhettek le. Ez a megoldás egyúttal kaput nyitott az első vállalati szintű adatközpontoknak.

Hardverközpontú szemlélet

A korai, klasszikus adatközpontok sarokköve a hardver, vagyis a szerverek elhelyezhetősége volt. A rendelkezésre álló tér kihatott az üzemeltethető eszközök mennyiségére, az pedig a teljes adatközpont kapacitására. Éppen azért a bővülésnek megvoltak a korlátai. Ráadásul ezt a korszakot a lassú és kevéssé hatékony kiszolgálás jellemezte: akár hónapokba is telhetett, mire egy vállalat sikerrel beüzemelt egy új applikációt az adatközpontban.

Túl nagy energiafelvétel

A 2000-es évek elején az egyre sokasodó szerverek miatt az adatközpontok fő problémája a túl nagy energiaszükséglet volt, ami már üzemeltetési problémákhoz vezetett. Ezért jobb hűtőrendszereket kezdtek építeni és nagyobb figyelmet fordítottak a hatékonyságra és a kisebb fogyasztásra.

A felhő forradalma

2000 és 2010 között kezdett elterjedni a virtualizációs technológia, amely lehetővé tette, hogy a korábban egymástól élesen elhatárolt, silókként működő erőforrásokat rugalmasan össze lehessen vonni és újraosztani. 2011-re már az adatközpontok közel háromnegyedéről elmondható volt, hogy legalább 25%-ban virtuálisan működtek.

Költözés szolgáltatókhoz

Az új technológiának köszönhetően egyre nagyobb lett az igény a minél könnyebben kezelhető, ugyanakkor minél hatékonyabban üzemeltethető megoldásokra. Ezért egy idő után a saját, céges infrastruktúra komoly kihívójává vált a szolgáltatók által létrehozott és fenntartott, gyakorlatilag azonnal igénybe vehető környezet. Az adatközpontok a klasszikus infrastruktúra-hardver-szoftver tulajdonlása felől elmozdulnak a kapacitást bérlő, előfizetés-alapú, skálázható modell irányába.

Minden igénynek megfelelni

A szolgáltatók folyamatos fejlesztésekbe kezdtek annak érdekében, hogy a legkülönfélébb igényeket is ki tudják szolgálni, úgy kapacitásban, mint biztonság terén. Ezért az adatközpont építés igencsak drága mulatsággá vált, amit a legtöbb cégnek saját maga számára nem éri meg kiépíteni.

A szervereknek állandó hőmérsékletre és pormentes környezetre van szükségük. A jelentős áramfelvétel és az áramellátás, illetve a szükséges internetkapcsolat biztonsága és sebessége miatt nem mindegy, hogy hová települ az adatközpont, és egy ilyen kritikus alrendszer kiesése esetére milyen tartalék megoldásokkal rendelkezik. Lehetőség szerint a váratlan környezeti károk kivédésére is készülni kell, a tűztől kezdve az árvízen át a földrengésig. Ugyanakkor a rendkívüli stabilitás mellett rugalmasnak is kell maradni, hogy az igények változásával lehetőség legyen a bővítésre. Végül, de nem utolsósorban a rendszert úgy kell felépíteni, hogy a rossz szándékú behatolók (legyen szó fizikai vagy virtuális bejutásról) minél kevesebb kárt tudjanak okozni, és minél gyorsabban és hatékonyabban meg lehessen előzni vagy elhárítani az ilyen jellegű támadásokat.

Bár akadnak kivételek – mint például az Amazon felhőszolgáltatása – a fentiek miatt az adatközpontok piacán a technológiai cégek és kommunikációs szolgáltatók járnak élen. Leginkább azért, mert nekik van a legtöbb tapasztalatuk hálózatépítésben, és már eleve rendelkeznek olyan nagysebességű optikai hálózatokkal is, amelyekre az adatközpontok is kapcsolódhatnak.

Az adatközpontok fejlődésével kialakult olyan nemzetközileg elfogadott minősítési rendszer is, ami előre meghatározott paraméterek alapján értékeli és kategorizálja az adatközpontokat. Ez nagy segítség az ügyfelek számára, mivel így sokkal könnyebb átlátni, hogy egy adott szolgáltatónál milyen szintű kiszolgálásra, biztonságra lehet számítani.

Európai színvonal Magyarországon

A régió legmodernebb adatközpontja az Invitech Budapesten üzemelő, DC10-III elnevezésű egysége, ami már tervezése és építése során is elnyerte a TIER III-as minősítést. Az épületbe két, egymástól független ponton érkezik be az N x 100GB/s optikai kábel és a redundáns nyomvonalon kialakított áramellátás, de ezen felül még mikrohullámú kapcsolatokkal is rendelkezik az épület. A DC10 virtuálisan egy adatközpontot alkot a város másik részein működő DC14-gyel és DC11-el, így az adatokat több, fizikailag eltérő helyen is tárolják. Számos technológia megoldás segíti a felügyeletet és a biztonságos üzemeltetést: behatolásjelző, korai reagálású optikai aspirációs érzékelőkkel kialakított  füstérzékelő, automata tűzoltórendszer, zártláncú ip kamera, redundáns  hűtés, redundáns UPS, redundáns trafó, hőmérséklet-, páratartalom- és légsebességmérők, vízbetörés-érzékelés, továbbá üzemmód- és hibajelzés minden berendezésről és infrastrukturális elemről, komplex proaktív monitoring rendszer az összes üzemeltetett rendszerre (infrastruktúra szint, hardver szint, virtualizációs szint, operációs rendszer szint, alkalmazás szint). 7/24 fegyveres őrzés.

A fizikai védelmen felül pedig tapasztalt SOC- NOC szakemberek a nap 24 órájában, a hét 7 napján ügyelnek arra, hogy a digitális térben se érhesse sikeres támadás a szerverparkot.

A technológiai fejlődés, a változó igények, az egyre nagyobb sávszélesség és adatforgalom mellett biztosra vehető, hogy az adatközpontok fejlődése még korántsem ért véget: az elkövetkező évek során további evolúcióra számíthatunk ezen a területen is.